Minden egyes gyerekrajz megmelengeti a szívünket, de érdemes néha azt is figyelni, hogy valójában mit rajzol a gyerkőc. Számos beszédes jel kiolvasható, és nem kell gyerekpszichológusnak lenni ahhoz, hogy pár alapvető szabály alapján tudjuk is azokat értelmezni.

A rajzon található egyes elemekből megfigyelhető a gyerek személyisége, tükröződik az érzelmi élete, a családjához való viszonya, az önmagáról alkotott képe, csak hogy egy párat említsek.

Ebben a posztban a színekről lesz szó. Ha a gyerekünk a színskála összes színét erőteljesen használja, akkor abból arra következtethetünk, hogy ő maga, egy meglehetősen impulzív, érzelmes kis ember, aki az érzelmi skála széles spektrumán képes megnyilvánulni. Ha a halványabb, pasztellszínek használatát részesíti előnyben, akkor ő minden valószínűséggel egy érzékenyebb lelkületű gyermek. Beszédes lehet az is, ha csak egyféle színt használ (és ezt nem azért teszi, mert összesen egy szín van az asztalon:-)) ezek közül is a fekete adhat némi aggodalomra okot, de legalábbis tegyük fel neki azt a kérdést, hogy bántja-e valami, történt-e valami olyan dolog, ami miatt esetleg szomorú. Ha a gyerekünk túl sok vörös színt használ, az gyakran lehet az indulat, az agresszivitás megnyilvánulása, ebben az esetben is fel lehet tenni neki a kérdést, hogy esetleg dühös-e valamiért, vagy haragszik-e valakire.

Arra mindig ügyeljünk, hogy amikor gyerekünk megajándékoz bennünket egy rajzával, mindig mutassuk ki neki az örömünket, és hagyjuk, hogy meséljen a rajzról. Ne mulasszuk el ezeket az alkalmakat, hanem nyissuk ki a szívünket, és figyeljünk, mert lehet, hogy már akkor sok mindet megértünk. Ha felfedezni vélünk a rajzon valamilyen számunkra aggasztó jelet, akkor azt ne tegyük neki ott rögtön szóvá, inkább este, lefekvéskor beszéltessük őt a napi történésekről, és kérdezzünk rá az aggasztó jelekre.